Bizáncot keresztes martalócok fosztogatják, Nikétasznak az életét menti meg előlük Baudolino, a város lángokban áll, menekülniük kell, de Baudolino közben is mesél és mesél. A meséje nyomán kibontakozó kópéregénynek - a világhírű író-filozófus legújabb, immár negyedik, diadalútját járó regényének - a hőse ő maga, Baudolino, Rőtszakállú Frigyes paraszti származású fogadott fia. Méghozzá felettébb tevékeny hőse: Baudolino képzelő- és tettereje nem ismer határokat. Legfőbb ötlete egyenesen a Német-római Császárság egészének sorsát igyekszik új útra terelni... Ötlet és valóság viszonya azonban – a korábbi Eco – regényekből ismerős módon – igencsak összekuszálódik. Létező személy-e a távol-keleti "János pap", és írt-e levelet Barbarossának? Mi közük a bibliai háromkirályoknak a Grál – legendához, Nagy Károlyhoz és a Német-római Császársághoz? Baudolino és cimborái mindenesetre elhatározzák: maguk mennek el a világ végére, János pap országába... Hogy a végén megint mindenre fény derüljön, természetesen. "...most valami megdördül, borzalmasan megremeg, mintha mindjárt összedőlne a palota. Minden elsötétül… Nem, egy napsugár most az iméntinél is hétszerte nagyobb fényt hoz. Ó, fehér bársonnyal letakarva a szent Gradalis jelenik meg, és ahogy megjelenik, a palotát a világ valamennyi fűszerszámának illata árasztja el. És ahogy körbejárja a Gradalis az asztalt, látják ám a lovagok, hogy megtelik a tányérjuk minden földi jóval, amit csak kívánni lehet… - A fene essen Gradalisba, mondd már, hogy mi fán terem! – vágott szavába a Poéta. - Ne káromkodj. A Gradalis egy serleg."
