| A kötet írásai esettanulmányok; az esetek pedig kulturális gyökereinket, magát az emlékezést kutatják. Ha a múzeumban - akkor például azt, hogyan vált funkciót, arcot és beszédmódot maga a múzeum; hogyan válik gyűjtemények tárházából, az emberiség kulturális emlékezetéből maga is a tárgyak, emlékek egyikévé, hogyan őrzi és mutatja saját történetét, illetve ellenkezőleg: hogyan kapcsolódik modernizálódó környezetéhez és megváltozott közönségéhez: hozzánk. Hogyan lesz/lehet szentélyből agóra, befelé forduló, áhítattal teli zárványból beszédes, életes tér... A kötet más írásaiban a szerző a testet és teret öltött emlékekről, emlékezésről beszél: a műemlék és emlékmű közti radikális különbségről. A "mindig emlékezni" és a "sosem felejteni" kettősségéről: a személytelenné, történettelenné tett és a birtokba vett, feldolgozott múltról. A koncentrációs táborok, az átlényegülő műalkotások és a forradalmi emlékművek jelentésrétegeiről, a múlt és a történelem nehéz, ellentmondásos, de megúszhatatlan feldolgozásáról, az önazonos történelmi létezésről. Hogy tudjuk, hol élünk. És hogyan. |
