| A regény hőse egy bicskei fiatalember Péter, aki sok mindent elért már életében. Volt serdülő világbajnok birkózó és junior Európa-bajnoki ezüstérmes. Célja, hogy kijusson az olimpiára, mégis az igazi népszerűséget az RTL Klub Valóvilág 2 valóságshow-jának köszönheti. Viszontagságokkal teli életét mutatja be a könyv, és betekintést nyerhetnek a Valóvilla titkaiba, interjúkkal riportokkal fűszerezve.
Részlet a könyvből:
- Édesapámat nagyon szerettem - mondta Péter, aztán egyszer csak elcsuklott a hangja:
- Mindent neki köszönhetek, és ezért örökké hálás leszek, amíg csak élek, de sajnos ezt már nem tudom viszonozni. Tizenegy éves koromig szinte csak vele foglalkoztam. Neki meséltem el az iskolai élményeimet, vagy például azt, hogy mit érzek, amikor a szőnyegen vagyok, és legyőzőm az ellenfeleimet. Elárultam azt is, hogy miért szeretem a testvéreimet. Nagyon sokat beszélgettünk arról, hogy mi szeretnék lenni, ha egyszer nagy leszek. Aztán egyszer csak mindez eltűnt. Örökre - Péter egy pillanatra félrenézett, ügyelve arra, hogy senki se hallja következő mondatait:
- Edzésen voltunk, amikor Gyurival hirtelen összenéztünk, és éreztük, hogy baj van. Édesapánk aznap is eljött velünk az edzésre, de amíg mi bent birkóztunk, ő a barátaival hódolt az egyik legnagyobb szerelmének, a labdarúgásnak. Apa azonban az egyik támadást követően rosszul lett, és összeesett a pályán. Szívrohamot kapott. Valaki befutott a hírrel a terembe. Minket, gyerekeket pedig az edzők nyugtattak, hogy nem lesz semmi baj. Egy rövid időre apa tényleg jobban lett, csakhogy újabb szívrohamot kapott. Az orvosok nem tudtak rajta segíteni. Elveszítettük őt - mondta ki nagyon lassan. Hosszú ideig néma csend ülte meg az asztalunkat. Sokára folytatta. Nagyon sokára:
- Emlékszem, egy halottasautó kanyarodott be a pályára. Addigra megérkezett keresztanyánk, aki hazavitt minket Bicskére. Nem tudom leírni, mi játszódott akkor le bennünk a testvéremmel. Talán álltunk, talán ültünk. Nem tudom. Apa meghalt, és ezt nem tudtuk földolgozni, ezt nem is lehet soha. Mi volt ő a számunkra? Minden! - adta meg egyetlen szóval a választ saját kérdésére, de egy óriási gombóc feszítette a torkát. Összeszorította a fogát, és folytatta:
- Gyurival nagyon apásak voltunk. Mindig a nyakán csüngtünk, rengeteget mesélt nekünk a régmúltról, sportról, életről, és ez is nagyon hiányzik! Itt lenne még a helye közöttünk.
|
