Kedves olvasó! Amikor ezt a könyvet olvasod, ne keress benne irodalmi mélységeket. Ez a történet nem fog sem Oszkárt, sem Nobel-díjat kapni. Ez csak egy történet egy srácról úgy, ahogy volt, egy darabig...
"Élj úgy, mikor halálod pillanatában lepereg előtted az életed filmje, ne tudd eldönteni pornó- vagy akció film volt." (Ismeretlen)
Hazafelé sétálva a Szépművészeti Múzeum előtt vitt az utunk. Egyszer csak, mikor Jenő megállt, hogy kidobja a taccsot, és én nyújtózkodtam egyet, olyat láttam, hogy majdnem seggre ültem.
- Jenő! - kiáltottam, mikor befejezte az okádást. - Nézd csak, te fasz, mit látsz? - kérdeztem.
- Mi a faszt látnék, baszd meg, csillagokat a fejem körül, meg hogy leokádtam a cipőm orrát.
- Gratulálok - mondtam -, de komolyan, nézz már ide! Mit látsz? - kérdeztem ismét. Mire ő megkapaszkodott az épület falába, és hunyorgó szemmel nézett maga elé, fel a Szépművészeti Múzeum homlokzatára.
- Anyád! - mondta és egyből kijózanodott.
Egy szép nagy bordó vászon volt kifeszítve a homlokzatra, onnan lógott lefelé, és hirdette az aktuális tárlatot, miszerint ebben a negyedévben Picasso barátunk gyűjteményeit csodálhatja meg a nagyérdemű. Egyből vágta, amit én is, hiszen magyar agya van ennek a szerencsétlennek is, és tudta, hogy az öreg szállodás legfőbb vágya egy nyomorult Picasso. Na itt a lóvé, hogy komolyan tudjunk tárgyalni Kolumbiában.
|
