A ZONGORATANÁRNŐ

Egy magánhangversenyén találkozik Walterrel, aki az elutasítások ellenére sem adja fel, hogy meghódítsa őt. Beiratkozik a konzervatóriumba és fáradhatatlanul küzd a jéghideg tanárnő kegyeiért. Ő azonban már nem az a nő, aki az "egészséges" párkapcsolatban hinni tud, és reagálni a férfi kezdeményezéseire. Anyja zsarnoksága, saját vágyainak folyamatos, erőszakos elfojtása beteggé tette, olyan nővé, aki már csak titokban, mazohista és beteges módszerekkel tudja csillapítani szexuális- és lelki szükségleteit. A fiatal, energikus Walter tiszta vonzalmakkal közeledik hozzá, s elfogadhatatlanak érzi szerelme kívánságait és elképzeléseit kapcsolatukra vonatkozóan. Találkozásuk mindkettőjük számára a "se vele, se nélküle" megoldhatatlan csapdáját állította fel.
A film egyes képkockái sokszor valóban nehezen nézhetőek, de számomra az igazán szörnyű az, amit ezek a jelenetek közvetíteni hivatottak, és az, hogy ezek minden bizonnyal csak ennek a valóságban nem túl sokat tárgyalt problémának csak egészen keskeny szeletét jelentik.
Bach és Schubert zenéje olyan szervesen ellenpontozza Erika "bűnös" történetét, mint ahogyan a főszereplők jellemei is nagyban eltérnek egymástól, és mint ahogyan a közönséget is megosztja a film. A szereplők alakításai lehengerlőek, és ezzel - azt hiszem - mindenki egyetért, aki látta a filmet, függetlenül attól, hogy szerette-e, vagy sem. Az Isabelle Huppert által nyújtott filmbéli karakter nehezen lesz feledhető jövőbeli szerepei láttán.
Michael Haneke Zongoratanárnő c. filmjét 2001-ben Cannes-ban a legjobb színésznőnek és a legjobb színésznek járó díjjal jutalmazták, 2002-ben Annie Girardot-t a legjobb mellékszereplőnek járó Cesar-díjjal, és szintén 2002-ben Isabelle Huppert-t Európai Filmdíjjal jutalmazták.

Bővebb információért kattintson a képre!