"Meg lehet-e találni azt, ami nincs?"
Miért szökik meg valaki a boldogság elől? Miért löki el magától kegyetlenül szerelmesét, hogy aztán örökös bűntudatban, a megbánás és a lelkiismeret-furdalás terhével élje tovább az életét, reménytelenül vágyakozva valami olyasmi után, ami talán nem is létezik?
A titokzatos birtok három kamasz hőse romantikus alakok, akik kamaszkori álmaik elröppenő kék madarát kergetik, az álom és valóság furcsa világában, a rejtélyek és nosztalgia birodalmában kutatva ifjúságuk tovatűnő évei után. A történet főhőse, Meaulnes eszményi boldogságot remél, s talán épp azért nem jut soha e kétségbeesetten keresett boldogság nyomára, mert túlságosan sokat követel a sorstól, túlságosan "magasra néz", nagyra lát, és az elérhetetlen igézetében él. Ezért válik olykor kegyetlenné, s ezért nem lehet boldog akkor sem, amikor eléri áhított, de már nem remélt célját. Szerb Antal a "nosztalgia regényeként" említi A titokzatos birtokot, és azt írja róla: "Alain-Fournier térbe vetítette, körüljárhatóvá tette a sejtelmes vágyat, amely ott rejlik a lélek mélyén, és a gyermekkor vagy talán nem is a gyermekkor, hanem valami titokzatosabb előéletünkben látott éden álomszép tájaira von, életen túlra, halálon túlra, a visszaszületés ősvizei felé".
A titokzatos birtokot a franciák joggal tekintik egyik legköltőibb regényüknek. Pasztellszínei, halkszavúsága, álmodozó hősei és földre szállt tündérvilága korunk egyik remekművévé avatják.
|
