| 1890 tavaszán Anton Csehov, akkor már ünnepelt orosz író, Szibérián keresztül Szahalin szigetére látogatott, hogy a helyszínen tanulmányozza a cári birodalom büntetőtelepének szörnyű viszonyait. Ebből az élményből írta meg Szahalin szigete című irodalmi szociográfiáját, gazdag életművének talán legkülönösebb darabját. Dalos György 2000 nyarán jutott el a Japán és Kamcsatka között elterülő szigetre, és írásban közvetlen benyomásai mellett Szahalin történetét is ismerteti a 19. századi orosz kolonizációtól napjainkig. Igencsak drámai történet ez – a börtönsziget 1905-ben, az orosz-japán háború után kettészakadt, északon 1920-ban szovjetrendszer jött létre, míg délen Karafuto néven japán gyarmat. 1945 óta Szahalin közigazgatásilag önálló terület, majd 1991-től az Orosz Föderáció egyik kormányzósága. Bár ásványi kincsekben és halban rendkívül gazdag, zord időjárása és a szárazföldtől való elszigeteltsége miatt nemigen vonzza a telepeseket, sőt az utóbbi másfél évtizedben az eredetileg 740 ezer főnyi lakosság száma 600 ezerre apadt. Dalos helyi vezetőkkel, írókkal, tudósokkal beszélgetve, a „csehovi” helyszíneket felkeresve igyekszik választ adni Szahalin létkérdéseire, miközben magát a szigetet a szárazföld metaforájaként értelmezi.
|