| A fegyver férfikézbe való - mégis az 1956-os forradalom bizonyos helyszínen, különböző időpontjaiban és egy-egy feladat ellátásában a nők voltak a főszereplők. Nem csak az élelmezésre, és a sebesültek ellátására kell gondolnunk, vagy arra, hogy a forradalom forgatagában a nők a háttérmunkájukkal segítették a férfiakat.
Arról van szó, hogy a nők az igazi főszerepüket a forradalom bukása után kapták meg. Amikor a reménytelenségben az élet mellett kellett kiállniuk. Erről szólt az 1956. december 4-i és 5-i nőtüntetés. A bukás után a férfiak már nem mehettek tüntetni az utcára, s ezért a tüntetést szervezők kezdeményezésére csak nők vonulhattak fel ekkor Budapesten. A Hősök terén asszonyok ezrei gyűltek össze, hogy kifejezzék a forradalom melletti szolidaritásukat és a megszállókkal szembeni véleményüket.
Vajon ki merné állítani azokról a feleségekről, akik egy-egy látogatáskor a börtönbe vetett férjeik számára az életet vitték, hogy csak mellékszereplők voltak? A hétköznapok során, a túlélés megszervezésében jött el az asszonyok ideje, amikor a családot egybe kellett valahogyan tartani, túl kellett élni a bukással járó borzalmakat. S ez nagyon sokszor pokolian nehéz volt. Kompromisszumot kötni a tisztesség és az élet között. A könyvben elemzett élettörténetek mindannyiunk sorsát példázzák, és rengeteget tanulhatunk belőle emberekről, Kelet-Európáról, a gerincroppantó szocializmusról és a helytállás különféle módozatairól.
|
