A MOGADISU-ÜGY

Szomáliában 1992-ben polgárháborús állapotok uralkodtak. A törzsek egymással birkóztak a hatalom megszerzéséért, eközben gyakorlatilag széthullott az ország, teljes volt a fejetlenség. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ekkor békefenntartó, a politikai párbeszédet elõsegítõ egységeket küldött Mogadisuba, amelyeknek feladata volt a segélyszállítmányok biztosítása, az éhínség felszámolása is. A kéksisakosok küldetése azonban csak kevés sikert hozott, végrehajtásához hiányzott a tekintélyüket garantáló fegyveres erõ. A Biztonsági Tanács akkor úgy határozott, hogy nemzetközi katonai egységet küld Szomáliába. Miután azonban sem Oroszország, sem az európai hatalmak nem óhajtottak "belekeveredni" az átláthatatlan szomáliai belpolitikai küzdelmekbe, az Egyesült Államok küldte saját "elit" alakulatait a helyszínre.
Az egység Mogadisu nemzetközi repülõterén alakította ki bázisát, és igyekezett biztosítani a rendszeresen érkezõ külföldi segélyszállítmányok igazságos elosztását. Hamar kiderült azonban, hogy szélmalomharcot folytatnak, mert a törzsi háború teljesen szétzilálta az ország infrastruktúráját, elhatalmasodott a korrupció, nyíltan folyt a fegyvercsempészet és a kábítószer-kereskedelem. Fennállt annak a veszélye, hogy a válság átterjed a szomszédos államokra is, és veszélyezteti a geopolitikailag érzékeny térség biztonságát.
Ezért a washingtoni vezetés a Biztonsági Tanács tagjaival titokban egyeztetve úgy döntött, hogy beavatkozik a törzsi háborúba, és kísérletet tesz egy civilizált, kiegyensúlyozott politikai élet kialakítására. A helyi hatalmasságok azonban nem voltak hajlandók semmiféle kompromisszumra, és nem akartak elfogadni nemzetközi közvetítést sem. Ekkor kapott a Delta-egység Washingtonból felhatalmazást arra, hogy használja a megfélemlítés és az elrettentés eszközeit a szélsõségekkel szemben.
Ennek az - Egyesült Államok hadserege számára fiaskóval végzõdõ - kalandnak megdöbbentõ erejû leírása Mark Bowden regénye.