| Appelfeld költői szépségű regénye halk, egyszerű, puritán és mégis szívbe markoló szavakkal tárja fel a túlélő bonyolult, fájdalmas belső világát, visszaemlékezéseit egy elpusztított generáció tagjaira.
„Nekem a memóriám a vesztem… olyan az emlékezetem, mint a leplombált kút: megőriz mindent az utolsó cseppig. Kiapadhatatlan”
- mondja a regény hőse, Ervin Siegelbaum, akinek különös újjászületése óta az ital, a futó kalandok és a rémálmok töltik ki mindennapjait. Nincs msá otthona, mint a vasút, nincs más barátja, mint néhány túlélő, nincs más célja, mint hogy fellelje azt a náci tisztet, aki a koncentrációs táborban a szeme láttára lőtte agyon szüleit, akik rendíthetetlenül hittek egy jobb jövőt hirdető eszmében, megtagadták érte őseiket, feláldozták életüket, és végül mindenütt csak ellenségekkel találták szemben magukat. A gyilkos után nyomozó, táskájában pisztolyt rejtegető Siegelbaum megszállottként teszi meg évről évre ugyanazt az utat a háború utáni Ausztriában, ahol egykori frontkatonák büszkén vállalják, hogy zsidókat irtottak, ahol fél- és negyedzsidók csak titkon merik neki megsúgni származásukat.
Vajon ha megtalálja a gyilkost, lesz-e ereje bosszút állni, és hoz-e megnyugvást a bosszú?
|
