| Az ember arra gondol: élete első negyven éve ráment a diktatúrára, eltelt a szűkös lehetőségek között, és jönne még negyven, ha a jóisten engedi, de az első tíz azzal megy el, hogy kapargatod azt a hol szép, hol ronda oldalát, és hol az ellenségeidre bukkansz, hol a barátaidra, néha ott bukkansz a barátaidra, ahol nem is gondolnád, és fordítva. Sok mindenen keresztülmentünk az elmúlt évtizedben, és elmondhatjuk: már nem vagyunk múlttalanok [...] Azért szólok ezekről a csalódásaimról, a mostani és egykori társaimról, hogy magamban is feloldjam a rettenetet, a kínt, másrészt mert arra gondolok: azért a vers üzenet, s hátha vannak mások is, akik szintén ezeken gyötrődnek, ezekkel a gondokkal küszködnek, akkor öt embernek csak elmondom, hogy azért se hagyjuk magunkat, próbáljuk megérteni a másikat. Itt is igaz az, amit szegény Huszárik Zoltán mondott: "Nem lehet tudni, mit hoz a múlt." Ezért is mondom, hogy nem lehetünk múlttalanok, lám, mennyi minden kiderült a múltból. Az ember sokféle jóból, rosszból, árnyékból, fényből tevődik össze. |
