A GYÛRÛK URA I-III.

Abban az idõben, amikor a mi idõszámításunk elõtt ki tudja, hány ezer, tízezer esztendõvel a Jó kisebbségbe szorult erõi szövetségre léptek, hogy a Rossz erõit legyõzzék: tündék, féltündék, az õsi Nyugatfölde erényeit õrzõ emberek, törpök és félszerzetek, erdõtündék fogtak össze, hogy a jó varázslat eszközével, s a nagy mágus, Gandalf vezetésével végül gyõzelmet arassanak, de épp e gyõzelem következtében elenyésszen az õ idejük, s az árnyak birodalmába áthajózva átadják a földet új urának, az ember fajnak.
Különös világ ez az emberfölötti - vagy emberalatti lényekkel benépesített Középfölde. Anyagi valósága nincs. Baljós, fekete várai, csodás fehér tornyai, fullasztó, sûrû erdei, gyilkos hegyei, sötét mélységei gondoskodnak róla, hogy egy pillanatig ne érezzük magunkat a fogható valóság közegében. Különös, hisz ebben a mesevilágban, ahol oly ékesen virágoznak a lovagi erények, véletlenül sem találkozunk az emelkedett eszményeket hirdetõ kora középkori lovagvilág fonákjával, az eszmények máza alatt a könyörtelen társadalmi tagozódással, elnyomással, nyomorral, létbizonytalansággal; ebben a külsõre feudálisnak tetszõ világban jó is, rossz is vele születik a szereplõkkel, ott rejlik a szívük mélyén; a könyv személytelen szereplõje a morál, az pedig kiben-kiben belsõ parancs.
Göncz Árpád