| "A legvidámabb barakk..." kifejezést elsősorban nyugat-európai újságírók használták Magyarország jellemzésére az 1970-es évek elejétől. Tulajdonképpen elismerő becézésnek szánták, azt ismerték el vele, hogy hazánk a szovjet-rendszer országai közül a legélhetőbb, a legbiztonságosabb, a legvidámabb volt, ahová a nyugati vezetők is szívesen jártak hivatalos vendégként. Úgy is mondták: hidat képeztünk Kelet és Nyugat között.
A történészek feladata a tárgyilagos elemzés. Én ezúttal olyan embereket kértem emlékezésre, akik a Kádár-korban így vagy úgy, de karriert csináltak, alapvetően együttműködtek a rendszerrel, és ezt utólag is vállalják.
Ez a forrásanyag - remélem - egy kis adalék a fiatalok és kevésbé fiataloknak, valamint a pedagógusoknak és talán történészeknek is a sokoldalú tájékozódáshoz a "gulyáskommunizmus", a szocialista "bezzeg-országról".
Gál Jolán
|
