| Az író új egénye a halálát közelíteni érző Csokonai Vitéz Mihály gondolataiba öltözködik. Egy fiatal ember képzeletében peregnek le az elmúlt idő képei: személyek tűnnek fel, közelállók, fájdalmasan nélkülözöttek, szeretettől vagy haragtól feledhetetlenek, szenvedések, örömök, látomások és gondolatok - a végső összegzés költői tételei. Az alaphelyzet kiélezett és drámai - mégis inkább a "bevégeztetett" nyugalma, a megéltek örökül hagyásának igénye és nem az élettől való elválás kétségbeesett fájdalma jellemzi a hullámok gyanánt egymásra következő futamokat. Sem a Bálint Péter által nagy leleménnyel, sokszor ironikus visszavetítéssel megalkotott, archaikus nyelv, sem a bőséges élmény- és hivatkozási anyag, sem az idő mélyébe visszagyökerező filozófia nem gátolja az írói szándék sikeres kiteljesedését: úgy kelti életre Csokonai Vitéz elméjének működését, hogy mindannyian gondolatolvasókká válhatunk; már nem csak a tankönyvek lapjairól, de személyessé elevenedett élményekből emlékezünk a költőre, sorsára, rövid élete sodrására. |
