| A látvány nem minden, a látvány mégis meghatározó. A látvány leszűkíthető és ugyanakkor kiterjeszthető is. Hagyományos fotográfiai technikákkal a képalkotás számomra korlátot állít. A panoráma fotó szabadság, a körülöttem levő tér teljes birtoklása. Láttatni mindazt, amit csak talán mitológiai képességekkel lehet.
Történelem előtti idők barlangfestőinek alkotásai nem keretbe zárt világok, hanem a tér legteljesebb megjelenítései. Az ókori Egyiptom és Kína festői is előszeretettel alkalmazták a panoráma technológiát, s természetesen a körülöttünk lévő világot mi sem szeletekként ragadjuk meg, hanem a teljes képi élményre vágyunk.
Az emberi szempár a teljes térből 170°-os látványt képes megragadni, fejének forgatásával pedig 330°-ost. Nem véletlen tehát, hogy már a fotográfia hőskorától kezdődően történtek kísérletek a környezet lehető legnagyobb látószögű megragadására.
A magyar művészet- és tudománytörténetben is találunk kitűnő példákat erre. Feszty Árpád neves festőtársaival 1894-ben megalkotta az eddig legnagyobb magyar körképet, a 15 méter magas, 120 méter hosszú, 38 méteres átmérőjű kört alkotó, s több mint 2000 szereplőt felvonultató, A magyarok bejövetele címet viselő lenyűgöző panorámát. Greguss Pál NASA-díjas biofizikus nevéhez fűződik a 360°-os szögben látó, úgynevezett PAL-lencse (Panoramic Annular Lens) kifejlesztése.
Fotóalbumunkkal Magyarország fővárosát, Budapestet megismerni vágyó látogatók és a várost jól ismerő polgárok tekintetét vezetjük körbe a város néhány nevezetes helyszínén. Eddig talán kevésbé ismert részletet, hangulatot jelenítünk meg az egyedi látásmódot kínáló 360° panoráma technológia segítségével, amely a különleges optikán keresztül a teret a síkba görbíti.
D. Varga Tamás
|
