Miféle útikönyv ez? S tényleg az-e?
Mert csak egy bizonyos értelemben beszél a Spanyolország északi részén végighúzódó majd 800 kilométeres útról, amelyet több száz éve emberek milliói tesznek meg, hogy elérjenek a középkor óta az európai zarándokhelyek leghíresebbjéhez, Santiago de Compostelába, Szent Jakab sírjához.
Tolvaly Ferenc fõhõse a pénzfitogtató, pökhendi luxusszórakozások után, egy súlyos balesetbõl felgyógyulva méri meg önmagát, képes lesz-e gyalogszerrel megjárni a Santiago de Compostelába vezetõ utat és ott újra találkozni egy alig ismert lánnyal. Nem csak fizikai kihívás ez. A Bibliát kevéssé ismerõ, hitetlen ember számára ez a testi tortúra látomásos, egyben megvilágosító belsõ úttá válik. A gyerekkora után már majdnem elfeledett nélkülözést, az egyszerûbb világot visszatanuló férfi nagy kalandja is mindez a rendkívül gazdag múltú spanyol földön. S mivel a középkor óta a Camino állomásait jelentõ falucskák, kisvárosok képe szinte alig változott, számos legenda, történet elevenedik meg a napi tíz-tizenöt órás menetelések alatt egy inkvizíciótól megcsömörlött XVI. századi pap leírásai nyomán, helyenként szürreális elegyet alkotva az önmagát kutató férfi életének, emlékeinek mozaikdarabjaival. Egyedül az úton, amelyen régmúlt és jelen, valóság és fikció megrendítõen összekeveredik, mégis közelebb visz az elfogadó nyugalomhoz, a fájdalom, a nehézségek megértéséhez.
Az író a valóságban is megtette ezt az utat, s filmesként is megörökítette. Amit azonban most hallunk, az vérbeli regény, a megtalált nyugalomhoz és szabadsághoz vezetõ lelki útról, arról a titokról, amelytõl a kor embere oly távol szakadt.
|
