| Kötetünket a költő születésének centenáriumán, a József Attila Emlékév tiszteletére jelentettük meg. A korszerű irodalomtudomány évtizedek óta messze eltávolodott a művek pusztán életrajzi és történelmi-társadalmi vonatkozású magyarázatától, s elemző figyelmét a szöveg struktúrájára, nyelvi megalkotottságára és a befogadás szempontjaira fordította.
E nagyon is szükséges tapasztalatok birtokában viszont manapság belátja, hogy a műalkotás megértésének és értelmezésének teljessége felé törekedve nem nélkülözheti a történelmi és életrajzi körülmények számbavételét, az író sorsának emberi dokumentumait sem. József Attila erre - erre is - kiváló példa.
Életműve: élete és műve. Egységben, elválaszthatatlanul. Fotóalbumunk, műfaji jellege szerint, láttatni természetesen csak az élete tényeit és társait képes. De mind a képaláírásokban, mind a költő önképének alakulását bemutató, a képek között olvasható önálló pályarajz-esszében igyekeztünk felvillantani az élet és a mű szoros kapcsolatát. Minden erőszakoltság nélkül tehettük ezt, hiszen köztudott, hogy a költő munkásságában mindvégig, kivált az utolsó évek legnagyobb verseiben mindig és újra felbukkannak egész élete megőrzött vagy újrateremtett emlékei: a mama, a testvérek, a keserves gyermekkor, az ifjúság, szerelmek, társak, barátok, örömök és sérelmek motívumai.
|
