| Nagy Imre a 20. századi kommunista kísérlet egyetlen olyan politikusa, aki helyet kapott a nemzeti panteonban. Az 1956-os forradalom miniszterelnökének sorsa a kivégzését követő évtizedekben a rendszer egyik tabu témája volt, hamvainak 1989-es újratemetése éppen ezért válhatott a rendszerváltozás szimbolikus eseményévé.
Rainer M. János Nagy Imre-biográfiája hatalmas forrásanyag feldolgozásával és kiváló empatikus érzékkel mutatja be, hogyan lett az 1945-ben Moszkvából hazatért "pártkatonából" önálló koncepcióval rendelkező politikus.
Gondolatvilága ugyanakkor mindvégig kommunista maradt, nem mást akart, hanem "csak" másként, lassabban, túlkapások nélkül, de éppen e "csak" miatt vált a sztálini mintát szolgaian követő párton belül kitaszítottá, az értelmiség, majd a tömegek szemében pedig reménysugárrá - előbb ténylegesen 1956ban, majd jelképesen 1989-ben.
|
