| A Nobel-díjas Márquez évek óta várt önéletrajza életművének egyik csúcspontja. A szinte "enciklopédikus" műben Márquez végigvezet életén és bemutatja családját, szerelmeit, és a regényeiben megismert történeteket. Olvasói egy-egy figurában felismerhetik a Száz év magány, a Szerelem a kolera idején és más művek hőseit, egy-egy történet kiindulópontját.
"A hír ott a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből.
Az építésvezető meg a körülötte segédkező emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyerekkoponyához. A kripta fülkében csak néhány apró csont maradt utána, és a rücskös, salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, A földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt.
Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj halála után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát húszon két méter nagyjából kétszáz évnek felel meg. Nekem viszont nem tűnt olyan hétköznapinak a dolog, mert a nagymamám mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt, hogy húzta maga után a földön, mint egy mennyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásba halt bele: a Karib tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentnek tisztelik. Abból a felvetésből indulva, hogy a kripta az övé lehet, megtudtam írni az aznapi cikkemet, és ez a könyv is abból született."
|
