| Az 1960-as évek a műszaki-tudományos fejlődés csodálatos időszaka volt. Vitathatatlan csúcspontját az jelentette, amikor Neil Armstrong és Buzz Aldrin leszállt a Holdon. Az emberiség történetének egyik legszebb ünnepét ültük 1969. július 22-én. A Holdséta ezt a kimagasló teljesítményt járja körül, és dicséretes alapossággal mutatja be, ahogy az amerikai űrhajósok meghódították a Holdat, majd a tudomány számára felbecsülhetetlen "rakománnyal" vissza is tértek onnan.
Bátran ajánlom a könyvet mindenkinek, aki szeretné megismerni az űrhajózás kezdeteit, a szovjet-amerikai űrversenyt és a Hold-expedíciók mindmáig fényesen csillogó eseményeit.
Farkas Bertalan
A számítógép egyenesen egy futballpálya nagyságú kráter felé vitte őket, melyet egy sziklamező vett körül, némelyik szikla akkora volt, mint egy autó. Akár kráter, akár szikla, a holdkomp felborult volna... és a számítógép vakon vitte őket arrafelé...
- 6o másodperc - rádiózott Charlie Duke, jelezve, hogy már csak egypercnyi repülésre elegendő az üzemanyag. A tartályok lassan kiszáradtak, de Armstrong még mindig leszállóhelyet keresett.
- Jelzőfény - figyelmeztetett Aldrin is. Túl sok gondolkodásra már nem volt idő.
- 3o másodperc - jelezte most Duke a "nafta" minimumra fogyását.
- Sodródás előre épp csak egy kicsit; jól van - mondta tovább a magáét Aldrin.
Százkét óra, 45 perc, 32 másodperc telt el a repülésből, és ebben a pillanatban került kézzelfoghatóvá a leszállás a következő rádióüzenettel:
- Kontakt fény -jelentette Aldrin... - Oké. Motor leáll.
- Sas, vettük, hogy lent vagytok - örült Duke a mikrofonban.
Kisvártatva Armstrong újra jelentett: - Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.
Ez a magas színvonalú összefoglaló mű méltó helyet foglal majd el a magyar könyvkiadásban. A téma egyik fő aktualitása az amerikaiak új hosszú távú űrkutatási stratégiája és a Marsra küldött űrszondák sikere.
Dr. Magyari Béla
|
