| Első prózakötetével jelentkezik Takács Zsuzsa, akit költőként a kortárs irodalom élvonalában tartanak számon. Novelláskötetnek alcíme: Önéletrajzaim. A hol nő, hol férfi, hol gyerek - első személyben fogalmazó elbeszélője - ugyanarról az eseményről beszél, de máshol és máskor él, de a megtörténtekre másként emlékszik vissza. Ez a történet nem velem esett meg, de csak első személyben tudok bszélni róla" - kezdi az első történet férfi főszereplője, akit álmából egy alföldi tanyán lejátszódott régi történet riaszt. Szenvedélyes szeretetről, szerelemről, vagy éppen kisértettörténetbe illő fordulatokról szólnak ezek az "önéletrajzok", amelyek tele vannak váratlan áttűnésekkel, éles vágásokkal, az értelem kontrollja alól újra meg újra kicsúszó jelenetekkel, egy hideglelős álomvilág hol halálos, hol merészen erotikus, ám szorongató képeivel. A szerzőt költőként is régóta foglalkoztató kérdés prózájának alapkérdéseként vetődik fel: Vajon azonosak vagyunk-e önmagunkkal egész életünk során? |
