Tisztelt olvasó!
Egy sétára invitáljuk Önt, eme album lapjain, Kolozsvár évszázados sírkertjébe, mely nemcsak az elmúlás helyszíne, hanem a magyar kultúra panteonja is. Azzal a gondolattal lépjük át a temető kapuját, hogy a köztudat a temetőket az örök nyugalom helyének szeretné tartani.
Sajnos, ez ma, főleg a nagyvárosokban, inkább csak áltatás. A fejlődő, a rohanó élet megtölti és el is sodorja a temetőket.
Ma már egész temető-kitelepítésekről és a helyére épülő új városrészekről hallhatunk. Kolozsvár temetőit is ez a sors fenyegeti, mint ahogy ez volt a sorsa a város régi sírkertjeinek is.
A házsongárdi temető neve ma már fogalom, nemcsak Kolozsvárott, hanem mindenütt, ahol magyarok élnek. Az erdélyi magyarság talán legrégibb, hatalmas kiterjedésű, ma is működő temetője ez, mely évtizedek óta zarándokhely. Ez a megtisztelő érdeklődés nemcsak a több száz éves múltnak, az emlékköveknek, a neves halottaknak tulajdonítható, hanem a féltésnek is.
|
