| Ez a regény parabola: címszereplőjét, a "fehér tigrist még nem látta senki, mégis mindenütt láthatatlanul jelenvaló tünemény, mint az emberi becsület és tisztesség jelképe, aki Makos Gábor mellé szegődve, "hófehér szőrének színváltozásaival mintegy "kijelzi gazdája viselkedésének erkölcsi tisztaságát vagy éppen bemocskolódását. Ez a könyv úgy is felfogható, mint a harmincas-negyvenes évekbeli angolszász "csodaregények magyarországi unokája, amely a létezett szocializmus világát, moralitását röntgenezi annak a csodának az elemével, amely köré a regény épül. |
