| Több mint ezer éve, hogy Szent István király egyházszervezői koncepciójának és az Apostoli Szentszék egyetértésének köszönhetően hazánk akkori fővárosa, Esztergom lett a "magyarok érsekének" székhelye. Így az Esztergomi Egyházat méltán nevezték "Magyarország minden egyháza anyjának és fejének". Az esztergomi érsekek életpályájának áttekintése bepillantást enged hazánk és egyházunk igen viszontagságos, fordulatokban gazdag, szenvedésben, de apostoli és kulturális eredményekben is bővelkedő történetébe. Az egyes érsekek életrajza többnyire egységes formához igazodó összefoglalása annak, amit személyiségükről, életükről, munkásságukról, lelkipásztori és közéleti szerepükről a korábbi kutatások már tisztáztak. Mindenképpen megragadó az az összkép, amely az életrajzok sorából kirajzolódik. Mintha az emberi erőtlenségben az Egyházat óvó és vezető isteni gondviselés fénye ragyogna fel, amely emberi életek elpusztítása, kulturális és vallási értékek lerombolása, országok összeomlása után is, újra meg újra, váratlanul és saját energiánkat messze meghaladó módon új életet fakaszt. A főegyházmegye területi változásokon ment keresztül, és valóban elmondható, hogy a magyar egyház anyjaként életet adott, új egyházmegyék kialakítása révén. Napjainkban, 1993-ban II. János Pál pápa módosította minden magyar egyházmegye határát, köztük az esztergomiét is. |
