| A magyar társadalom újabb, ma még kiszámíthatatlan súlyosságú megpróbáltatások előtt áll. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a hamis narratíva uralkodó pozícióba jutni látszik, ezért döntő fontosságúnak tűnik saját nyelvünk visszaszerzése. Ahogyan Illyés Gyula fogalmaz Egy mondat a zsarnokságról című versében: "Eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe." Mivel a szavaknak valóságalkotó erejük van, ha egy emberi közösség elveszti saját "nyelvét", az a közösség ezzel pusztulásra ítéli önmagát. Bogár László arra vállalkozik, hogy megpróbálja rekonstruálni, hogyan kerülhettünk ebbe a helyzetbe, miért látszik egyre inkább pusztító zsákutcának az egész rendszerváltási folyamat, és hogy milyen mélyszerkezeti okai vannak a most elinduló újabb kifosztási stratégiának. Hol voltak azok a kritikus elágazási pontok, ahol ugyan akadtak esélyek eltérő tartalmú történelmi pályák megnyílására is, de a magyarság nem volt képes élni ezekkel a lehetőségekkel. És végül, hogy milyen kármentő lépésekre van még lehetőség, illetve hogy milyen feltételei lennének egy új alkurendszerre épülő rendszerkorrekciónak, ha már a radikális újabb rendszerváltás közvetlen esélye szinte a nullával egyenlő. |
