| A komisszár zihált és reszketett a kimerültségtől. A kabátja cafatokban lógott, a tiszti sapkáját elvesztette valahol útközben, ő maga pedig tetőtől talpig véres volt. Újabb adag adrenalin és endorfin szabadult fel a szervezetében, és úgy száguldott végig a testén, mint az áram egy magasfeszültségű kábelen. Még soha nem érzett ilyen nyers, pusztító dühöt. Valami megmoccant mögötte, Gaunt megpördült és a kardja sercegve felvillant. Magas, fekete alak táncolt el a penge útjából.
Vékony volt, de erős, és jóval magasabb, mint egy ember. Csillogó, fekete páncélt viselt, ami pontosan követte az alakját. A fejét lánccsuklya borította, az alóla kitekintő arcban azonban semmi emberi nem volt: mintha csak egy óriási farkaskutya félig megnyúzott, vicsorgó koponyája lett volna...
Verghast háborúdúlta világán Gaunt és a Szellemek egy régi és kegyetlen viszály közepén találják magukat. Vervunhive hatalmas bolyvárosát ostrom alá veszi az ősi rivális, Ferrozoica káoszfertőzött hadserege. A város felmentésére érkező birodalmi erőket az uralkodó klán nagymesterének árulása a vereség peremére sodorja, ezért Ibram Gaunt komisszár-ezredesnek új szövetségeseket kell találnia, hogy megvédhesse Vervunhive-ot az univerzum leghalálosabb fenyegetésétől: a Káosz rettegett légióitól...
|
