| "Az avar-kazár háborút végigverekedő Budaken még életében nem látott olyan véres csatározást, amilyen nap mint nap a várudvaron zajlott a napi fejadagért. Ebben a küzdelemben nem fegyveres férfiak harcoltak, hanem a várbéli lányok és asszonyok a puszta kezükkel." "Azok a nők, akik évekig egy patakban mostak, egy sajtárból öntötték a lótejet, most egymás haját cibálva, egymás szemét kaparva fetrengtek a porban, és olyan förtelmes szavakkal illették a másikat, hogy még a mellvéden álló kőkemény férfiak is belepirultak. Budaken egész életében úgy tartotta, a fehérnép kezébe sokkal inkább fakanál való kard helyett - meg is röhögte az urukat portyára kísérő kangár harcos nőket rendesen -, a látottak alapján viszont változtatott az álláspontján. Parancsba adta, hogy ha a szabirok... vagy mík ezek, magyarok?... netalán mégis megostromolnák a földvári sáncot, a nőket tüstént fel kell fegyverezni! Hogy a nők hullanának, mint ősszel a legyek? Ez nyilvánvaló, de amíg egy nő lélegzik, úgy harcol, mint az oroszlán, csupán el kell hitetni vele, hogy a gyermeke élete a tét! Budaken tartalmas pillantást váltott Ursovával... A sáncon belül már aznap terjedni kezdett a vészjósló hír, hogy a horka katonái az anyjuk szeme láttára falhoz vágják a csecsemőket, és minden nagyobbacska leánygyermeket letepernek! Ezt hallván a földvári asszonyok bősz üvöltéssel követeltek maguknak kardot és íjat; ha kell, puszta kézzel esnek neki az ellenségnek, de ezeken a kapukon egyetlen magyar sem fogja betenni a lábát!" |
