| A népszerű és nemzetközileg ismert francia író, Marcel Pagnol 1957-ben jelentette meg az Apám dicsősége című regényét egy önéletrajzi regénytetralógia (Souvenir d'enfance) első részeként. A történet, amely a XX. század elején, Provence-ban játszódik, olvasmányos és lebilincselő módon ábrázolja egy család történetét és a kis Marcel növekedését. A könyv a kisfiú szemén kersztül mutatja be a varázslatos provence-i táj, és az itt élő francia parasztok jellegzetes világát, ahol a vadásztöltény készítése, a barkácsolás, a zsíros ételek és a fűszeres borok kedvelése jellemzi a férfit. Marcelt olyan élmények érik, amilyenek másokat is: a felnőttek hazudnak neki. Azt ígérik, hogy elviszik őt a nagy vadászatra, közben mégis nélküle indulnak el hajnalban. A fiú azonban nem esik kétségbe, a vadászok után ered, ám közben eltéved, és az egész napot egy ismeretlen, bozótosokkal teli vidéken tölti. Az eligazodásban még az indiánkönyvekben tanult nyomkeresési ismeretei sem segítenek, de félelme elszáll. Mire visszatalál az ismert ösvényre, már este van, s épp megpillantja apját, aki kettős mesterlövéssel teríti le az értékes madarat, a híres királyfoglyot. Míg a vadász dicsőségéről beszélnek a környező falvakban, a mindig önmérsékelt néptanító apa a hiúság bűnébe esik, s fotográfiát készíttet önmagáról vadászzsákmánya társaságában. Sok szempontból a franciák Tüskevárának tekinthető ez a mű. A regény számos népszokást ismertet, megkapóan ábrázolja a dél-francia tájat, s a régióra jellemző szokásokat és az itt élők világlátását. |
