| A Templomos rejtélyek és titkok mélységeiben vizsgálja ennek az enigmatikus rendnek évszázadokon átívelő történelmét, és számos olyan kérdésre keres választ, amit Dan Brown tett fel A Da Vinci-kód című bestsellerében. Vajon hány templomos titkot ismert Leonardo da Vinci, és mi jelent meg mindebből - még ha rejtett formában is - a jegyzetei között és a műalkotásaiban?
A templomos lovagok eredete sokkal régebbre nyúlik vissza a XII. századi közel-keleti kalandozásaiknál. Ők nagyon jól tudták: ősi titkok várják, hogy ismét felfedezzék őket, és új életet leheljenek beléjük. Bonyolult, szövevényes rejtjeleket alkottak - és megfejtették azokat a kódokat, amelyeket még a távoli múltban hoztak létre elődeink.
A középkori trubadúrok és vándorénekesek csaknem bizonyosan ismerték ezeket a templomos kódokat. Könnyen lehet, hogy egyik legkedveltebb daluk, a Roland-ének is ilyen titkos üzeneteket hordoz. A skóciai Rosslyn-kápolnában elrejtett egyéb templomos szimbólumok mellett többek között zenei kódok és titkosírások is láthatók.
A templomos misztériumok közé tartoznak továbbá Salamon és Sába titkai, valamint az etiópiai hit, miszerint az ő gyermekük hozta a Szent Frigyládát Jeruzsálemből Akszúmba, ahol azt azóta is szigorúan őrzik. A Fekete Madonnák kultusza pedig újabb példája a nagy templomos titkoknak, amelyekre e könyv választ keres.
"Előre, keresztény katonák,
Meneteljünk a háborúba,
Jézus keresztje
Előttünk jár!"
A himnuszt a jelek szerint eredetileg egy ártalmatlan, rutinszerű vasárnapi iskolai felvonulás számára írta Sabine Baring Gould, azonban katonásan hangzó szavainak és remek dallamának köszönhetően könnyen lehetett adoptálni katonai indulóként az egyházi harcos keresztények számára szerte a világon. Mint láttuk, léteznek kivételesen nagy szeretetre képes keresztények; és vannak más, hatalmas intellektussal megáldott személyek, akik ragyogó érvelési képessége támaszt nyújt a többiek olykor megingó, elgyengülő hitének. Mindannyian igyekszenek a saját tehetségükkel, égi adományukkal és temperamentumukkal Istent és embertársaikat szolgálni. És mindig ott lesznek velük vállvetve a tettek emberei (és asszonyai), a hitükben szilárd keresztények - azok, akiket a régi ima szavaival hajlamosak vagyunk "az egyház katonái"-nak hívni. Az efféle határozott, erélyes keresztények - bölcsen, vagy épp oktalanul - mindig készek kiállni, és harcolni a hitükért vagy a szívüknek drága ügyekért. Ilyenek voltak, és kétségtelenül ma is ilyenek a templomosok is. Ők eredetileg azért egyesültek szervezetté, hogy megvédjék Jeruzsálemet a hasonlóképpen militáns szaracénok inváziójától, és hogy biztosítsák, valamint fenntartsák a világ szent helyeihez való szabad eljutást. A templomosok alkották Szent János lovagjainak és a keresztes hadjáratoknak spirituális, szellemi vezető elitjét. Aktív részét képezték a kicsiny keresztény csapatnak, amely 1565-ben megvédte Máltát Nagy Szulejmán hatalmas flottája és serege ellen. A hit harcosai voltak ők - bármi áron és bármilyen esélyek ellen.
|
