| "Amikor 1989-ben könyvet írtam Barbra Streisandról, "a színésznőről, aki énekel is", a művésznő élete korántsem volt lezárva. Majdnem két évtized telt el azóta, s hősnőmmel sok minden történt ezalatt. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen magyar, aki Streisandot színpadon, élőben is láthatta. 1964 tavaszán a New York-i Broadway-n, a Wintergarden színházban végignézhettem a "Fanny Girl" egyik előadását."
"Ez a zenés játék volt Barbra első lehetősége arra, hogy kimeríthetetlen tehetségének teljes skáláját bemutathassa. Az élmény nem fakult bennem. Ha Streisandról van szó, mindenevő vagyok: gyűjtöm a filmjeit, a hanghordozóit. Számtalan dalát fordítottam le magyarra. Aztán az idő múlásával úgy éreztem, be kell számolnom arról, hogy tudomásom szerint mi minden történt kedvencemmel az első könyvem megírása óta. Egyes, általam már megírt eseményeket más megvilágításba helyeztem, másképp értelmeztem. Kósza hírek keringtek arról, hogy Streisand rákos, hogy fia Jason AIDS-ben haldoklik. Nem adtam hitelt a pletykáknak, s az idő engem igazolt, Streisand, az elpusztíthatatlan, ma is él, ma is aktív, a fia sem halt meg. A "Hullámok Hercegnője" ügyes szörfösnek bizonyult, már ezért is megérdemli, hogy a szívünkbe zárjuk őt."
Bradányi Iván
|
