| A kötet anyagát képező harmincnégy tárcát, novellát a szerző 1990 és 2005 között publikálta. Az írások az Élet és Irodalom című hetilapban, illetve a Népszabadságban jelentek meg, a könyvben ezek javított, szerkesztett változatai kaptak helyet. A kötet illusztrálására a kiadó Győrfi András festőművészt kérte fel, aki tizenöt, fekete-fehér grafikát készített. Ugyancsak az ő munkája a könyv borítóterve.
Az írásokat a szerző nagyszüleiről, elsősorban a nagymamákról őrzött gyerekkori emlékei foglalják keretbe. Az indító és a lezáró írásokban a velük kapcsolatos közvetlen élményeit adja közre megrázó erővel, s a táguló körben ezeket váltják fel a szülőfaluban gyermekként, illetve felnőttként megélt élmények. A családi emlékeket, hangulatokat a mindennapok emberi történetei követik, majd a kötet utolsó írásaival érkezünk vissza a szülőfaluba, a családi emlékekhez.
A kötet tehát nem leplez le politikusokat, nem bírál közéleti szereplőket, nem botránkoztat meg, és nem akar megfelelni divatirányzatoknak. Ehelyett értékálló gondolatokat, történeteket közöl mindarról, amit az egyszerűség kedvéért életnek nevezünk.
Doros Judit 1966-ban született, az egri tanárképző főiskolán szerzett diplomát. 1987 óta újságíró, pályáját az egri Heves Megyei Napnál kezdte, majd a Népszabadságnak dolgozott, ahol 1998 óta újságíró munkatárs. A klasszikus újságírói műfajokon túl rendszeresen publikál irodalmi igényű tárcákat, novellákat, krokikat. Közülük több írásának adott helyet az Élet és Irodalom, a lap által meghirdetett Riport és glosszaverseny kategóriában hét alkalommal vehetett át díjat. Doros Judit rendes tagja a Magyar Újságírók Országos Szövetségének.
|
