(...) Az egyik buddhista kolostor apátját megkérdezték a tanítványok:
- Mester, miért fontos a tanítás?
- Mert nincs más - felelte a Mester.
- Mi hát a tanítás lényege?
- Vigasztalás - s ezzel a Mester elfordult, és bement a kolostor csarnokába.
Mit mondott a Mester? A Mester arról beszélt, hogy életre születni: életveszélyes.A mester arról beszélt, hogy minden örömünk: az egészség, a szerelem, a munkaképesség, a fiatalság, a siker, a közkedveltség: mulandó. S ami fontos számunkra, de elmúlt az életünkből, az szenvedést, szomorúságot hagy maga után. Így hát az idő múlásával - hol korábban, hol később - de végül minden szenvedésbe, szomorúságba fordul. S a szomorú ember megérdemli, hogy megvigasztalják.(...) |
