| "Gitti volt az, aki a családban minden problémát képes volt megoldani. Géza is erre a tulajdonságra támaszkodott. Elsősorban. A család motorjának számított, aki mindenről mindent tudott, csak azért, hogy segíteni tudjon, ha valami baj volt. Elvesztettük. Nem hittük, hogy ez bármikor is előfordulhat, mert ha mégis, akkor már semmi sem lesz a régi."
"Egy új világba lépünk majd, egy olyanba, ami feladatokkal, kihívásokkal telibb. Magunkra maradtunk, Géza, Mama és én. Betegsége kellős közepén egyszer azt mondta nekem: "Ha egyszer meghalok, temessetek zárt sírba. Nem kell hozzám kijárni, ne csináljatok magatoknak programot. Lacika, elég, ha egyszer kijössz, és ráöntesz egy kis vodkát a síromra." Ő is tudott viccelődni, nem csak Géza. A vodkáról megfeledkeztem..."
Hogy miért?
Vnoucsek Lászlónak hívnak. Különböző okokból szólítottak már Vaneknak és Dokinak is. Géza Lacikának hívott. Mindvégig.
Négy évtizedig voltam jelen az életében, és ő is az enyémben. Először ismeretlen, nagy emberként jelent meg számomra, aki folyton beszél hozzám, miközben én nem tudok válaszolni, a többi nagy "alak" meg fogja a hasát.
Később ismerős bácsiként, aki gyakran találkozott apukámmal, és mi is mentünk hozzájuk látogatóba. Hamarosan Géza bácsi lett, aki Gitti nénivel és Mamával élt együtt. Én kettejük szobájában aludtam, ha ó1e éppen Debrecenben jártak. A szobában, ami valójában egy kis spájz volt, Géza bácsi plakátjait nézegettem.
Aztán az új lakásban (az Anker közben) már náluk is lakhattam, ők segítettek nekem abban, hogy sikerrel vegyem az akadályt a középiskolás felvételin. Ez nem sikerült, ennek ellenére örökbe akartak fogadni. Apám azonban pénzt kért értem. Géza bácsi ebbe nem egyezett bele.
Végül Géza lett az ismeretlen bácsiból, akinek Hofivá alakulását én is végigkísértem - testközelből. Ő és keresztanyám, Vnoucek Margit (Gitti) faragtak belőlem igazi embert. Tőlük tanultam a legtöbbet, ők segítettek a legtöbbet - anyagilag és erkölcsileg egyaránt.
Hof Géza közvetlen környezetében élhettem. Mindvégig megmaradtam a háttérben, mostanáig. Életéről és különösen első feleségéről, Gittiről ugyanis olyan vélemények jelentek meg a közelmúltban, ami sérti mindkettejük, sőt Mama (Gitti édesanyja) emlékét is.
Kötelességemnek éreztem, hogy ezzel a könyvvel tisztelegjek emlékük előtt.
|
