| Az Aradia, avagy a Boszorkányok Evangéliuma a toscana-i "vecchia religione", régi vallás legendáit és varázslatait foglalja magába. Gyűjtője, Charles G. Leland képzett néprajzkutató, és a legendák világában kiválóan otthon van, ugyanakkor mentes mindazon álszent miszticizmustól, mely a New Age felbukkanásával ragályként terjedt el az "ezoterikus" írók körében. E mű jelentős részét egy Maddalena nevű strega (itáliai "boszorkány") gyűjtötte össze, ő küldte el Lelandnak. Csodálatos legendákat rejt a szöveg. Egy teremtésmítosszal kezdődik: Diana, a sötétség kiválasztja magából a Fényt, Lucifert, majd újra egyesülni akar vele, de a Fény menekül a Sötétség elől, így lettek a nappalok és éjszakák. Mikor Diana csellel mégiscsak ráveszi, hogy együtt háljanak, szerelmükből keletkezik a világ. Történet történetet követ, és az ember lassan megérti Leland lelkesedését a téma iránt - az ősi korok hangulata lengi be az egész művet. A könyv másik érdekessége, hogy a mítoszokba eredeti, ősi varázsszövegek vannak szőve, ezáltal éppoly élvezetes olvasmányélményt jelent az ezoterikus művészetek tanulmányozóinak és beavatottjainak, mint a legendák rajongóinak. A könyv az Aradia keletkezésével foglalkozó előszavát Osara LaMort Wicca főpapnő írta, kinek tudományos alaposságát egyiptomi mágiáról szóló könyvéből már ismerhetik az olvasók, utószavát pedig az a Frater U.D., aki az Illuminates of Thanateros káoszmágus rend alapító tagja volt, és jómaga is hozzájárult a német Wicca megerősödéséhez. |
