| Nincs a világon még olyan hosszú, egyenes, zord út, mint a városból Tedia felé vezető. Már a neve is zavarba ejtő: Ótvar dűlő. Elhalad a Ködös Kikötő mellett, szürkébe bugyolált földek között fut, ahol az almafákról már messziről lerí, hogy a gyümölcsük szinte ehetetlenül savanyú. Eléri a Bugyborékoló folyót, amelynek kétharmad részt iszapos vizében bágyadt halak úszkálnak ernyedten, majd könnyfakasztó, erős szagba burkolózik a tormaüzem mellett. Sajnos azt kell mondanom, hogy a Baudelaire árvák története ezen a szörnyű úton való utazással folytatódott, holott mindabból, ami még rájuk várt, valójában ez volt a legkellemesebb...! |
