| A Kanadában élő magyar pszichológussal Feldmár Andrással Fliegauf Benedek filmrendező beszélgetett. Ebből a beszélgetésből mozifilm, majd a film alapján könyv készült. Sok fiatalt a szülei azért visznek el a pszichiáterhez, mert ül a faltól úgy másfél méterre, és nagyon nézi a falat. Ott ül órák hosszat. De senki sem viszi el a szülőket, mikor ők órák hosszat ülnek ugyanúgy, csak éppen tévét néznek... Talán épp szappanoperákat.
A Kanadában élő magyar pszichológus és pszichoterapeuta, Feldmár András szerint sok ember élete huszonnégy órás szappanopera, amelybe szülei belehipnotizálták, és lehet, hogy a „gyerek” nem ébred föl a haláláig. Sosem jön arra rá, hogy más az élet, és esetleg meg kell születnie, akkor is, ha kronológiailag már harminc éves. Ám ha rádöbben arra, hogy egész életében szerepeket játszott, a rossz élethazugságok szövevényéből kiutat keres, könnyen rásüthetik, hogy problémás vagy gyógyíthatatlan.
A kitörési kísérletekkel sokszor nem tud mit kezdeni a társadalom – de a pszichiátria sem. Feldmár mindenesetre távolságtartásra inti minden lélekgyógyásszal szemben – így önmagával szemben is – az olvasókat. Bár amit a hipnózisról, a skizofréniáról, a méhen belüli traumákról, a szenvedélyekről és a szabadságról mond – igen meggyőző.
Van élet a halál előtt? címmel Fliegauf Benedek 2001-ben forgatott dokumentumfilmet Feldmár Andrásról.
Formátum: 140x190
|
