| Lelkem nyugalmát akkor találtam meg, amikor hinni kezdtem Isten létezésében. Akkor Isten is megsegített, és azóta is életem minden pillanatában mellettem van. Köszönöm, Istenem, a jót, de mindazt a sok szenvedést, fájdalmat, nehéz sorsomat is, amellyel próbára tettél.
Megnyitottam előtted a szívemet, kedves Olvasó, feltártam szenvedéseimet. Őszinte voltam. A színtiszta igazat írtam, mint ahogy minden szó igaz, amit e könyvben leírtam. Minden ember viseli a karmáját, és minden ember azt hiszi, az ő élete a legelviselhetetlenebb, az ő keresztje a legsúlyosabb... Viselnünk kell cselekedeteink következményeit - s akkor az Isten megbocsát. Az embernek úgy kell élnie, hogy mindig bátran szembenézhessen önmagával. Hogy büszke lehessen önmagára. Akkor biztos lehet benne, hogy nem tékozolta el sem a saját, sem az utána következő nemzedékek életét.
|
